| 1 | Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: |
| 2 | Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? |
| 3 | Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. |
| 4 | Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni? |
| 5 | Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. |
| 6 | Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek. |
| 7 | Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. |
| 8 | Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. |
| 9 | Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. |
| 10 | Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. |
| 11 | Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. |
| 12 | Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? |
| 13 | Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is. |
| 14 | Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben? |
| 15 | Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. |
| 16 | Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. |
| 17 | Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. |
| 18 | Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. |
| 19 | A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? |
| 20 | Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. |
| 21 | Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. |
| 22 | Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek. |
| 23 | Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését. |
| 24 | Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? |
| 25 | Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. |
| 26 | Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. |
| 27 | Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, |
| 28 | megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. |
| 29 | Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? |
| 30 | Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, |
| 31 | akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. |
| 32 | Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! |
| 33 | Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. |
| 34 | Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, |
| 35 | akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges. |
