| 1 | Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. |
| 2 | Megszólalt Jób, és ezt mondta: |
| 3 | Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant! |
| 4 | Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár! |
| 5 | Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé! |
| 6 | Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába! |
| 7 | Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás! |
| 8 | Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt. |
| 9 | Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait, |
| 10 | mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot! |
| 11 | Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? |
| 12 | Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak? |
| 13 | Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna, |
| 14 | a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, |
| 15 | vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat. |
| 16 | Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők? |
| 17 | Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. |
| 18 | A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját. |
| 19 | Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától. |
| 20 | Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek, |
| 21 | akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset, |
| 22 | akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt; |
| 23 | az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be? |
| 24 | Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás. |
| 25 | Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem. |
| 26 | Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám. |
