| 1 | Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: |
| 2 | Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót? |
| 3 | Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. |
| 4 | A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted. |
| 5 | Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz? |
| 6 | Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad? |
| 7 | Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? |
| 8 | Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják. |
| 9 | Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. |
| 10 | Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai! |
| 11 | Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei. |
| 12 | Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem, |
| 13 | éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. |
| 14 | Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat. |
| 15 | Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen. |
| 16 | Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: |
| 17 | Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? |
| 18 | Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát. |
| 19 | Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt! |
| 20 | Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre. |
| 21 | Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül. |
