| 1 | Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosnak! |
| 2 | Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, |
| 3 | úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. |
| 4 | Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. |
| 5 | Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra kifakad. |
| 6 | Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. |
| 7 | Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. |
| 8 | A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok. |
| 9 | Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. |
| 10 | Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé. |
| 11 | Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. |
| 12 | Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? |
| 13 | Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem, |
| 14 | akkor álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem. |
| 15 | Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. |
| 16 | Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! |
| 17 | Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? |
| 18 | Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. |
| 19 | Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? |
| 20 | Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? |
| 21 | Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek. |
