| 1 | Szólott az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: |
| 2 | Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! |
| 3 | Jób pedig felelt, és ezt mondta az ÚRnak: |
| 4 | Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. |
| 5 | Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem. |
| 6 | Az ÚR válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta: |
| 7 | Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! |
| 8 | Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? |
| 9 | Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? |
| 10 | Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! |
| 11 | Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! |
| 12 | Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! |
| 13 | Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! |
| 14 | Akkor még én is dícsérlek téged, mert megsegített a jobbod. |
| 15 | Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha. |
| 16 | Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! |
| 17 | Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. |
| 18 | Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. |
| 19 | Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója, |
| 20 | mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada. |
| 21 | Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. |
| 22 | Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek. |
| 23 | Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. |
| 24 | El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? |
