Jób Chapter 39

Jób Chapter 39

1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?
3Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
6A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
9Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
10Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
12Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
13A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és -toll az!
14A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
16Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
17Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
18De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
19Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
21Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
29Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
30Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.

Jób Chapter 38Jób Chapter 40