1 | Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad. |
2 | Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? |
3 | Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt. |
4 | Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. |
5 | Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé? |
6 | Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik. |
7 | Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. |
8 | Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük. |
9 | Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul. |
10 | Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai. |
11 | Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. |
12 | Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. |
13 | Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell. |
14 | Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. |
15 | Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. |
16 | Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. |
17 | Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik. |
18 | Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem. |
19 | Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. |
20 | A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. |
21 | Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. |
22 | Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. |
23 | Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. |
24 | Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. |
25 | Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen. |
26 | Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak. |
27 | - - - |
28 | - - - |
29 | - - - |
30 | - - - |
31 | - - - |
32 | - - - |
33 | - - - |
34 | - - - |