| 1 | Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! |
| 2 | Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál? |
| 3 | Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! |
| 4 | Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! |
| 5 | Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. |
| 6 | Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. |
| 7 | Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. |
| 8 | Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. |
| 9 | Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. |
| 10 | Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! - és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét! |
| 11 | Mert ha az ÚR parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. |
| 12 | Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. |
| 13 | Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot! |
| 14 | Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza - így szól az ÚR, a Seregek Istene -, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig. |
