| 1 | Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, |
| 2 | és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" |
| 3 | Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem: |
| 4 | Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?" |
| 5 | Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? |
| 6 | Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt." |
| 7 | Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való. |
| 8 | Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket." |
| 9 | Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. |
| 10 | És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. |
| 11 | Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza. |
| 12 | Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. |
| 13 | Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. |
| 14 | De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! |
| 15 | És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura? |
| 16 | Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!" |
| 17 | Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő, |
| 18 | aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt." |
| 19 | A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot. |
| 20 | Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának. |
| 21 | Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. |
| 22 | Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?" |
| 23 | Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: |
| 24 | "Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré." |
| 25 | Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." |
| 26 | Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak. |
| 27 | Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: |
| 28 | "Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. |
| 29 | Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. |
| 30 | Ekkor a második vette el az asszonyt, |
| 31 | aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. |
| 32 | Végül aztán meghalt az asszony is. |
| 33 | A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?" |
| 34 | Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, |
| 35 | de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. |
| 36 | Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai. |
| 37 | Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. |
| 38 | Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él." |
| 39 | Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad." |
| 40 | És nem mertek többé kérdezni tőle semmit. |
| 41 | Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? |
| 42 | Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, |
| 43 | amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. |
| 44 | Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?" |
| 45 | Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: |
| 46 | "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; |
| 47 | akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." |
