| 1 | Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. |
| 2 | Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, |
| 3 | Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. |
| 4 | Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. |
| 5 | Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. |
| 6 | A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. |
| 7 | Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. |
| 8 | Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. |
| 9 | Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. |
| 10 | Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt. |
| 11 | Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. |
| 12 | Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. |
| 13 | Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. |
| 14 | Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. |
| 15 | Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. |
| 16 | Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szele fúvásától. |
| 17 | Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. |
| 18 | Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. |
| 19 | Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. |
| 20 | Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. |
| 21 | Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. |
| 22 | Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. |
| 23 | Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. |
| 24 | Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. |
| 25 | Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát. |
| 26 | A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy. |
| 27 | A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. |
| 28 | A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod. |
| 29 | Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat ad nekem a sötétségben. |
| 30 | Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. |
| 31 | Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. |
| 32 | Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? |
| 33 | Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. |
| 34 | Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. |
| 35 | Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. |
| 36 | Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. |
| 37 | Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. |
| 38 | Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. |
| 39 | Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak. |
| 40 | Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. |
| 41 | Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. |
| 42 | Néznek széjjel, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de nem válaszol. |
| 43 | Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. |
| 44 | Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. |
| 45 | Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, |
| 46 | mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből. |
| 47 | Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! |
| 48 | Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. |
| 49 | Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. |
| 50 | Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. |
| 51 | Nagy győzelmet ad királyának az ÚR, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké. |
