1 | Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: |
2 | kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. |
3 | Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. |
4 | Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. |
5 | Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, |
6 | hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. |
7 | Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, |
8 | amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. |
9 | Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne |
10 | az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. |
11 | Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; |
12 | hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. |
13 | Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, |
14 | örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. |
15 | Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, |
16 | szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; |
17 | és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; |
18 | és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, |
19 | és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével |
20 | munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, |
21 | feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. |
22 | "Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, |
23 | amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben. |