| 1 | Így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 2 | Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan okosnak, mint amilyen Isten. |
| 3 | Biztosan bölcsebb vagy Dánielnél, nem marad homályban előtted semmi! |
| 4 | Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba. |
| 5 | Nagy kereskedői bölcsességeddel gyarapítottad gazdagságodat, és felfuvalkodtál, mert meggazdagodtál. |
| 6 | Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten, |
| 7 | ezért én idegeneket küldök ellened, a legkegyetlenebb népeket. Kardot rántanak ellened bármilyen szép és bölcs vagy is, és véget vetnek fényűzésednek. |
| 8 | Sírba taszítanak, meghalsz halálra sebzetten a tenger közepén. |
| 9 | Mondhatod-e majd gyilkosaidnak: Isten vagyok én?! Csak ember vagy, nem Isten, kiszolgáltatva megölőidnek! |
| 10 | A körülmetéletlenek módján halsz meg, idegeneknek kiszolgáltatva. Én megmondtam - így szól az én URam, az ÚR! |
| 11 | Így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 12 | Emberfia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletesen szép. |
| 13 | Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek. |
| 14 | Fölkent kerúbot adtam melléd, hogy oltalmazzon, Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt járkáltál. |
| 15 | Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem lett található benned. |
| 16 | A nagyarányú kereskedés közben megteltél erőszakkal, és vétkes lettél. Azért száműztelek az Isten hegyéről, és elkergetett az oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. |
| 17 | Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak a földre, látványossággá tettelek a királyok számára. |
| 18 | Sok bűnöddel, álnok kalmárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. |
| 19 | Akik csak ismertek a népek között, szörnyülködnek rajtad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi. |
| 20 | Így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 21 | Emberfia! Vesd tekinteted Szidónra, és prófétálj ellene! |
| 22 | Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Ellened fordulok, Szidón, és megmutatom dicsőségemet rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet tartok fölötte, és megmutatom, hogy szent vagyok! |
| 23 | Mert dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a halálra sebzettek, mert fegyver tör rá mindenfelől. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR! |
| 24 | Szidón nem lesz többé Izráel háza számára szúrós tövis és fájdalmat okozó tüske azok között, akik körülötte laknak és akik megvetik. Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, ÚR vagyok. |
| 25 | Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, amelyek közé szétszóródtak, akkor megmutatom a népek szeme láttára, hogy szent vagyok, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. |
| 26 | Biztonságban laknak ott; házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a körülöttük lakók fölött, akik megvetették őket, akkor megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az ő Istenük. |
