| 1 | Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. |
| 2 | Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. |
| 3 | Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. |
| 4 | Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. |
| 5 | Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. |
| 6 | Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. |
| 7 | Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. |
| 8 | Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. |
| 9 | Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette. |
| 10 | Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán. |
| 11 | Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. |
| 12 | Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául. |
| 13 | Veséimbe eresztette tegzének nyilait. |
| 14 | Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. |
| 15 | Veséimbe eresztette tegzének nyilait. |
| 16 | Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. |
| 17 | Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. |
| 18 | Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! |
| 19 | Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! |
| 20 | Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. |
| 21 | De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: |
| 22 | Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: |
| 23 | minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! |
| 24 | Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. |
| 25 | Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. |
| 26 | Jó csendben várni az ÚR szabadítására. |
| 27 | Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. |
| 28 | Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. |
| 29 | Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. |
| 30 | Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. |
| 31 | Mert nem vet el örökre az Úr. |
| 32 | Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. |
| 33 | Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. |
| 34 | Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait, |
| 35 | amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva, |
| 36 | amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr! |
| 37 | Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? |
| 38 | Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is? |
| 39 | Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? |
| 40 | Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! |
| 41 | Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: |
| 42 | Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. |
| 43 | Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. |
| 44 | Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság. |
| 45 | Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között. |
| 46 | Ránk tátotta száját minden ellenségünk. |
| 47 | Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. |
| 48 | Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt. |
| 49 | Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, |
| 50 | míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. |
| 51 | Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. |
| 52 | Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. |
| 53 | Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. |
| 54 | Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem! |
| 55 | Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. |
| 56 | Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! |
| 57 | Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj! |
| 58 | Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. |
| 59 | Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat! |
| 60 | Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. |
| 61 | Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. |
| 62 | Támadóim szája egész nap engem rágalmaz. |
| 63 | Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak. |
| 64 | Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek! |
| 65 | Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! |
| 66 | Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól! |
