| 1 | Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! |
| 2 | Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. |
| 3 | Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. |
| 4 | Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. |
| 5 | Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül. |
| 6 | Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. |
| 7 | Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét. |
| 8 | Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. |
| 9 | Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. |
| 10 | Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. |
| 11 | Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. |
| 12 | A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték. |
| 13 | Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. |
| 14 | Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. |
| 15 | Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk. |
| 16 | Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! |
| 17 | Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk, |
| 18 | mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. |
| 19 | De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. |
| 20 | Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? |
| 21 | Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! |
| 22 | Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira! |
