1 | Fenyegető jövendölés. Az ÚR igéje szól Hadrák földje ellen, és Damaszkuszra nehezedik. Mert az ÚR szemmel tartja az embereket, Izráel minden törzsét, |
2 | a szomszédos Hamátot is, meg Tíruszt és Szidónt, bármilyen bölcsek is. |
3 | Várat épített magának Tírusz, és annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi színaranyat, mint az utcán a sár. |
4 | De most az Úr szegénnyé teszi, tengerbe dönti várfalát, a várost pedig tűz pusztítja el. |
5 | Ha meglátja ezt Askelón, megijed, Gáza is reszketni fog nagyon, Ekrón reménysége meghiúsul. Nem lesz király Gázában, Askelón lakatlan marad. |
6 | Asdódban korcs nép lakik majd, és megtöröm a filiszteusok gőgjét. |
7 | Kiveszem szájukból a vérrel együtt evett húst, és fogaik közül a förtelmes eledelt. De Istenünké lesz a maradékuk, olyan lesz, mint Júda egyik törzse, az ekróniak pedig olyanok, mint a jebúsziak. |
8 | Táborba szállok majd házam védelmére, az arra járók ellen, és nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most már rájuk tekintek. |
9 | Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. |
10 | Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. |
11 | A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz. |
12 | Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked! |
13 | Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. |
14 | Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. |
15 | A Seregek URa oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai. |
16 | Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. |
17 | Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak. |