| 1 | Azután így szólt az ÚR igéje: |
| 2 | Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez. |
| 3 | Te pedig, emberfia, készíts el egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, hogy lássák; mert el kell menned lakóhelyedről más helyre, a szemük láttára. Talán látni fognak, bár engedetlen nép ez! |
| 4 | A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni! |
| 5 | Szemük láttára törd át a falat, és azon át menj ki! |
| 6 | Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára. |
| 7 | Úgy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kimentem, és vállamra vettem a szemük láttára. |
| 8 | Másnap reggel így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 9 | Emberfia! Ugye megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz? |
| 10 | Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Ez a fenyegető jövendölés a Jeruzsálemben levő fejedelemnek és Izráel egész házának szól, akik ott élnek. |
| 11 | Mondd: Én intő jel vagyok számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok mennek a fogságba. |
| 12 | A fejedelem, aki közöttük van, terhet visz a vállán, sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezeti ki, arcát eltakarja, hogy ne is lássa szeme a földet. |
| 13 | Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni, és ott fog meghalni. |
| 14 | Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak, széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket. |
| 15 | Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor elszélesztem őket a népek között, és szétszórom őket az országokba. |
| 16 | De megtartok közülük néhány embert a fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. |
| 17 | Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 18 | Emberfia! Remegve egyél kenyeret, reszketve és aggódva igyál vizet! |
| 19 | Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert pusztasággá válik az ország mindenestül, lakóinak erőszakos volta miatt. |
| 20 | A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztává lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! |
| 21 | Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 22 | Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás?! |
| 23 | Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Megszüntetem ezt a szóbeszédet, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik az az idő, amikor valóra válik minden látomás. |
| 24 | Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. |
| 25 | Mert ha én, az ÚR, szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül. Ha a ti napjaitokban mondok valamit, ti engedetlen nép, azt meg is teszem! - így szól az én Uram, az ÚR. |
| 26 | Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: |
| 27 | Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Sokára teljesedik be a látomás, amelyet ez az ember lát; a távoli jövőről prófétál ő. |
| 28 | Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok - így szól az én Uram, az ÚR. |
