1 | Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. |
2 | A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; |
3 | és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. |
4 | Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek." "Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. |
5 | De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? |
6 | Mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. |
7 | Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. |
8 | És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. |
9 | A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; |
10 | az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; |
11 | az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." |
12 | "Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: |
13 | amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. |
14 | Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. |
15 | Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." |
16 | "Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." |
17 | A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?" |
18 | Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél." |
19 | Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? |
20 | Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. |
21 | Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. |
22 | Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: |
23 | és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit." "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. |
24 | Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. |
25 | Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. |
26 | Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, |
27 | hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. |
28 | Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba; de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek." |
29 | Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. |
30 | Most már tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél." |
31 | Jézus így válaszolt: "Most hiszitek? |
32 | De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. |
33 | Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." |