| 1 | Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: |
| 2 | Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, |
| 3 | hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, |
| 4 | nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. |
| 5 | Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. |
| 6 | Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem. |
| 7 | Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. |
| 8 | Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? |
| 9 | Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül? |
| 10 | Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent? |
| 11 | Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve. |
| 12 | Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? |
| 13 | Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: |
| 14 | Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég. |
| 15 | Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket. |
| 16 | Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag: |
| 17 | készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. |
| 18 | Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített. |
| 19 | A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz. |
| 20 | Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. |
| 21 | Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről. |
| 22 | Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. |
| 23 | Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén. |
