| 1 | A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. |
| 2 | Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! |
| 3 | Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! |
| 4 | Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. |
| 5 | Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. |
| 6 | Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. |
| 7 | A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. |
| 8 | Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. |
| 9 | Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. |
| 10 | Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem |
| 11 | háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem. |
| 12 | Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. |
| 13 | De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. |
| 14 | Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! |
| 15 | Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. |
| 16 | Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, |
| 17 | amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. |
| 18 | Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. |
| 19 | Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. |
| 20 | Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, |
| 21 | hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. |
| 22 | Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, |
| 23 | amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. |
| 24 | Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. |
| 25 | De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! |
| 26 | Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. |
| 27 | Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, |
| 28 | de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. |
