1 | A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! |
2 | Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. |
3 | Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem. |
4 | Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom. |
5 | Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért. |
6 | Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől! |
7 | A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké! |
8 | Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg! |
9 | Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen! |
10 | Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek! |
11 | Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől! |
12 | Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin! |
13 | Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket! |
14 | Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el! |
15 | Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről! |
16 | Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. |
17 | Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! |
18 | Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! |
19 | Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! |
20 | Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam! |
21 | De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! |
22 | Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem. |
23 | Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát. |
24 | Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány. |
25 | Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják. |
26 | Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen! |
27 | Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam! |
28 | Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog. |
29 | Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! |
30 | Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt, |
31 | mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől. |