| 1 | A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. |
| 2 | Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. |
| 3 | Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. |
| 4 | Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. |
| 5 | Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. |
| 6 | Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. |
| 7 | Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. |
| 8 | Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. |
| 9 | Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.) |
| 10 | Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. |
| 11 | Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. |
| 12 | Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. |
| 13 | Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. |
| 14 | Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. |
| 15 | Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. |
| 16 | Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat |
| 17 | a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. |
| 18 | Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. |
| 19 | Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. |
| 20 | Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. |
| 21 | Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, |
| 22 | nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. |
| 23 | Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. |
| 24 | Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! |
| 25 | Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? |
| 26 | Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. |
