| 1 | A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele |
| 2 | abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert. |
| 3 | Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket! |
| 4 | Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. |
| 5 | Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket. |
| 6 | De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.) |
| 7 | Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! |
| 8 | Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. |
| 9 | Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, |
| 10 | Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom! |
| 11 | Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba? |
| 12 | Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! |
