| 1 | Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. |
| 2 | URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. |
| 3 | Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! |
| 4 | Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. |
| 5 | A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. |
| 6 | A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. |
| 7 | A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. |
| 8 | Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) |
| 9 | Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, |
| 10 | szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet. |
| 11 | Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) |
| 12 | Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? |
| 13 | Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? |
| 14 | De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom. |
| 15 | Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem? |
| 16 | Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. |
| 17 | Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. |
| 18 | Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. |
