| 1 | A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: |
| 2 | Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! |
| 3 | Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? |
| 4 | Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. |
| 5 | Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. |
| 6 | A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. |
| 7 | Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. |
| 8 | Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. |
| 9 | Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. |
| 10 | Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. |
| 11 | Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. |
| 12 | Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, |
| 13 | és rászántam magam arra, hogy megvizsgálok, és bölcsen kikutatok mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez; azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. |
| 14 | Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. |
| 15 | Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. |
| 16 | Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. |
| 17 | Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. |
| 18 | Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is. |
