| 1 | Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, |
| 2 | szóló |
| 3 | Ezt meg is fogjuk tenni, ha az Isten megengedi. |
| 4 | Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, |
| 5 | akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, |
| 6 | de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. |
| 7 | Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; |
| 8 | amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. |
| 9 | Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is. |
| 10 | Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. |
| 11 | De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, |
| 12 | hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. |
| 13 | Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, |
| 14 | és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak." |
| 15 | És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret. |
| 16 | Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. |
| 17 | Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. |
| 18 | Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. |
| 19 | Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, |
| 20 | ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. |
