| 1 | Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. |
| 2 | Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. |
| 3 | Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, |
| 4 | ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak! |
| 5 | Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját. |
| 6 | Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. |
| 7 | Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. |
| 8 | Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! |
| 9 | Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait. |
| 10 | Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! |
| 11 | Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! |
| 12 | Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! |
| 13 | Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. |
| 14 | Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! |
| 15 | De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. |
| 16 | Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? |
| 17 | Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? |
| 18 | A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban. |
| 19 | Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk. |
| 20 | Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát. |
| 21 | Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot! |
| 22 | Rájuk támadok - így szól a Seregek URa -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az ÚR. |
| 23 | Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa. |
| 24 | Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. |
| 25 | Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. |
| 26 | Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. |
| 27 | Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? |
| 28 | Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: |
| 29 | Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. |
| 30 | A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. |
| 31 | Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki sem téveszti el kijelölt helyét. |
| 32 | Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, oda menekülnek népe szegényei! |
