| 1 | Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni. |
| 2 | Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben. |
| 3 | Akkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vezető útra, |
| 4 | és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt! |
| 5 | Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt, |
| 6 | hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, |
| 7 | azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Nem sikerül, nem úgy lesz, |
| 8 | még ha Arámnak Damaszkusz is a fővárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; |
| 9 | még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg! |
| 10 | Ezután így szólt az ÚR Áházhoz: |
| 11 | Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból! |
| 12 | De Áház így válaszolt: Nem kérek, nem kísértem az URat! |
| 13 | Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? |
| 14 | Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. |
| 15 | Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani. |
| 16 | Mert mielőtt ez a gyermek meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani, elhagyott lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz. |
| 17 | Hoz majd az ÚR rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától: elhozza Asszíria királyát. |
| 18 | Azon a napon idehívja az ÚR a legyeket Egyiptom folyói mellől, és a méheket Asszíria földjéről. |
| 19 | Mind eljönnek, és letelepszenek a mély medrekben és a sziklahasadékokban, minden tövisbokron és minden itatóhelyen. |
| 20 | Azon a napon megborotválja az Úr a Folyamon túl bérelt késsel, az asszír királlyal a fejet és a szőrös lábat, a szakállt is levágja. |
| 21 | Azon a napon mindenki csak egy üszőt és két juhot tart. |
| 22 | De annyi tejet adnak majd, hogy tejszínt esznek. Tejszínt és mézet eszik mindenki, aki megmarad az országban. |
| 23 | És azon a napon minden helyen, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtőke van, csupa tövis és gaz lesz. |
| 24 | Nyíllal és íjjal járnak majd ott, mert tövis és gaz lesz az egész ország. |
| 25 | Nem mennek föl a hegyekre sem, amelyeket meg szoktak kapálni, mert félnek a tövistől és a gaztól. Csak barmok járnak ott, és juhok legelésznek. |
