| 1 | Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. |
| 2 | Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! |
| 3 | Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! |
| 4 | Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. |
| 5 | Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, |
| 6 | és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. |
| 7 | Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. |
| 8 | Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, |
| 9 | mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! |
| 10 | Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! |
| 11 | Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. |
| 12 | Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! |
| 13 | Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. |
| 14 | Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! |
| 15 | Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! |
| 16 | Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek. |
| 17 | De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben. |
| 18 | Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. |
| 19 | Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el. |
| 20 | A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. |
| 21 | Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: |
| 22 | Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? |
| 23 | Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. |
| 24 | Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. |
| 25 | Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, |
| 26 | ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, |
| 27 | ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. |
| 28 | Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, |
| 29 | mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; |
| 30 | nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. |
| 31 | Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól. |
| 32 | Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. |
| 33 | De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj. |
