| 1 | Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. |
| 2 | Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. |
| 3 | Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! |
| 4 | Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön? |
| 5 | Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! |
| 6 | Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek! |
| 7 | Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! |
| 8 | Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. |
| 9 | Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet! |
