| 1 | Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. |
| 2 | Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. |
| 3 | Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. |
| 4 | Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. |
| 5 | Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. |
| 6 | Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. |
| 7 | A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek. |
| 8 | Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból. |
| 9 | És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. |
| 10 | Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. |
| 11 | Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben. |
| 12 | Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak. |
| 13 | Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük. |
| 14 | Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám. |
| 15 | Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg. |
| 16 | Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. |
| 17 | Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. |
| 18 | Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad. |
| 19 | Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. |
| 20 | Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem. |
| 21 | Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. |
| 22 | Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. |
| 23 | Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. |
| 24 | De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? |
| 25 | Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? |
| 26 | Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. |
| 27 | Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai, |
| 28 | Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez. |
| 29 | A sakálok testvére lettem, és a struccok társa. |
| 30 | Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt. |
| 31 | Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon. |
