| 1 | Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! |
| 2 | Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. |
| 3 | Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. |
| 4 | Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. |
| 5 | Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! |
| 6 | Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. |
| 7 | Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. |
| 8 | Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: |
| 9 | Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, |
| 10 | Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, |
| 11 | béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet. |
| 12 | Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál. |
| 13 | Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? |
| 14 | Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. |
| 15 | Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, |
| 16 | akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. |
| 17 | Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. |
| 18 | Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. |
| 19 | Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. |
| 20 | Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. |
| 21 | Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. |
| 22 | Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. |
| 23 | Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, |
| 24 | akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! |
| 25 | Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. |
| 26 | Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. |
| 27 | Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. |
| 28 | Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. |
| 29 | Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, |
| 30 | hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. |
| 31 | Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! |
| 32 | Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. |
| 33 | Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak. |
