| 1 | Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. |
| 2 | Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. |
| 3 | De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. |
| 4 | Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. |
| 5 | De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. |
| 6 | Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. |
| 7 | Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. |
| 8 | De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. |
| 9 | Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. |
| 10 | Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. |
| 11 | Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. |
| 12 | Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. |
| 13 | Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. |
| 14 | Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. |
| 15 | Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. |
| 16 | Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. |
| 17 | Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! |
| 18 | Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek. |
| 19 | Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők. |
| 20 | Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. |
| 21 | Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. |
| 22 | Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm. |
