| 1 | Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, |
| 2 | amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: |
| 3 | magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, |
| 4 | hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot. |
| 5 | Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. |
| 6 | Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. |
| 7 | Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. |
| 8 | Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, |
| 9 | a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. |
| 10 | A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. |
| 11 | Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. |
| 12 | Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. |
| 13 | De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. |
| 14 | Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, |
| 15 | mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, |
| 16 | Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, |
| 17 | és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." |
| 18 | Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." |
| 19 | Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. |
| 20 | De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek." |
| 21 | A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. |
| 22 | Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. |
| 23 | Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. |
| 24 | E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: |
| 25 | "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt." |
| 26 | A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, |
| 27 | egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. |
| 28 | Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" |
| 29 | Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. |
| 30 | Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! |
| 31 | Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. |
| 32 | Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, |
| 33 | ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." |
| 34 | Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" |
| 35 | Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. |
| 36 | Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, |
| 37 | mert az Istennek semmi sem lehetetlen." |
| 38 | Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal. |
| 39 | Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. |
| 40 | Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. |
| 41 | Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, |
| 42 | és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! |
| 43 | Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? |
| 44 | Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. |
| 45 | Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." |
| 46 | Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, |
| 47 | és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, |
| 48 | mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, |
| 49 | mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, |
| 50 | irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. |
| 51 | Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. |
| 52 | Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. |
| 53 | Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. |
| 54 | Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, |
| 55 | amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." |
| 56 | Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. |
| 57 | Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. |
| 58 | Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. |
| 59 | A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. |
| 60 | Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." |
| 61 | Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." |
| 62 | Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. |
| 63 | Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. |
| 64 | És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. |
| 65 | Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. |
| 66 | Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt. |
| 67 | Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: |
| 68 | "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. |
| 69 | Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, |
| 70 | ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: |
| 71 | hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; |
| 72 | hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, |
| 73 | arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, |
| 74 | hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, |
| 75 | szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. |
| 76 | Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, |
| 77 | hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, |
| 78 | Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; |
| 79 | hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." |
| 80 | A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben. |
