| 1 | Énekek éneke. Salamoné. |
| 2 | Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál, |
| 3 | jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a leányok. |
| 4 | Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! |
| 5 | Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. |
| 6 | Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. |
| 7 | Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? |
| 8 | Ha nem tudod, ó asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! |
| 9 | A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! |
| 10 | Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. |
| 11 | Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. |
| 12 | Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. |
| 13 | Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. |
| 14 | Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem. |
| 15 | De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. |
| 16 | Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. |
| 17 | Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa. |
