1 | Ezt mondta az ÚR: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! |
2 | Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az ÚR igéjét, szolgáiddal és népeiddel együtt, akik bejárnak e kapukon! |
3 | Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! |
4 | Ha eszerint jártok el, akkor bemehetnek e háznak a kapuin a Dávid trónján ülő, harci kocsin és lovon járó királyok, szolgáikkal és népükkel együtt. |
5 | De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm - így szól az ÚR -, hogy rommá lesz ez a ház! |
6 | Mert ezt mondja az ÚR Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. |
7 | Pusztítókat küldök ellened, fegyveres embereket. Kivágják és tűzre vetik válogatott cédrusaidat. |
8 | Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: miért bánt el így az ÚR ezzel a nagy várossal? |
9 | Akkor majd ezt felelik: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az ÚRnak szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azokat szolgálták. |
10 | Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok. Inkább azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér többé vissza, és nem látja szülőföldjét. |
11 | Mert ezt mondja az ÚR Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér többé vissza. |
12 | Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! |
13 | Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, és felső szobáit jogtalan módon, ingyen dolgoztatja embertársát, és a munkájáért nem fizet bért! – |
14 | de ezt mondja: hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! |
15 | Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! |
16 | Jogához segítette a nyomorultat és a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem - így szól az ÚR. |
17 | Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomó és zsaroló vagy! |
18 | Azért ezt mondja az ÚR Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! |
19 | Úgy temetik el, mint egy szamarat. Kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin. |
20 | Menj föl a Libánonra, és jajgass, a Básánon is hallasd hangodat! Jajgass az Abárimon, mert tönkretették barátaidat! |
21 | Intettelek, mikor még békében éltél, de azt mondtad: nem hallgatok rád. Így éltél ifjúságod óta, nem hallgattál szavamra! |
22 | Vezetőidet elsodorja a szél, barátaid fogságba mennek, téged pedig szégyen és gyalázat ér akkor minden gonoszságodért. |
23 | A Libánonon trónolsz, a cédrusok közt van a fészked?! Hogy fogsz majd nyögni, ha rád jönnek a fájdalmak, mint a szülő asszonyra a vajúdás. |
24 | Életemre mondom neked, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya, ha pecsétgyűrű volnál is a jobb kezemen, még onnan is lehúználak! - így szól az ÚR. |
25 | Azoknak a kezébe adlak, akik az életedre törnek, akiktől iszonyodsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának és a káldeusoknak a kezébe! |
26 | Eldoblak szülőanyáddal együtt más országba; nem ott születtetek, de ott haltok meg! |
27 | Nem térhetnek vissza abba az országba, ahova szeretnének visszatérni. |
28 | Vajon hitvány, kidobni való holmi ez a Konjáhú, aki senkinek sem kell? Miért dobták el ivadékával együtt? Miért dobták őket olyan országba, amelyet nem ismertek? |
29 | Ország, ország, ország! Hallgass az ÚR szavára! |
30 | Így szól az ÚR: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában. |