| 1 | Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, |
| 2 | világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, |
| 3 | palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. |
| 4 | A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. |
| 5 | Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. |
| 6 | Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. |
| 7 | Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. |
| 8 | A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. |
| 9 | Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. |
| 10 | Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. |
| 11 | Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. |
| 12 | Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. |
| 13 | Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. |
| 14 | Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből, |
| 15 | és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. |
| 16 | Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett, |
| 17 | ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. |
| 18 | A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. |
| 19 | Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. |
| 20 | Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja, |
| 21 | az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. |
| 22 | Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. |
| 23 | Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. |
| 24 | Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. |
| 25 | Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. |
| 26 | Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. |
| 27 | Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. |
| 28 | Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. |
| 29 | Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. |
| 30 | Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét. |
| 31 | Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! |
| 32 | Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. |
| 33 | Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. |
| 34 | Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. |
| 35 | Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat! |
