| 1 | Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! |
| 2 | Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: |
| 3 | Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, |
| 4 | szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, |
| 5 | míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! |
| 6 | Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. |
| 7 | Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! |
| 8 | Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája! |
| 9 | Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak! |
| 10 | A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! |
| 11 | Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. |
| 12 | Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. |
| 13 | Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: |
| 14 | Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! |
| 15 | Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, |
| 16 | papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. |
| 17 | Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. |
| 18 | Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája. |
