| 1 | A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. |
| 2 | Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! |
| 3 | Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. |
| 4 | Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. |
| 5 | Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. |
| 6 | Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. |
| 7 | De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. |
| 8 | Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: |
| 9 | Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! |
| 10 | Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. |
| 11 | Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. |
| 12 | Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! |
| 13 | Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. |
| 14 | Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. |
| 15 | Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. |
| 16 | Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. |
| 17 | Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. |
| 18 | Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. |
| 19 | Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. |
| 20 | Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! |
| 21 | Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! |
| 22 | Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! |
| 23 | Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. |
| 24 | Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! |
| 25 | Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. |
| 26 | Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. |
| 27 | Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! |
| 28 | A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. |
| 29 | Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. |
| 30 | Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. |
| 31 | Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. |
