| 1 | A karmesternek: Dávid zsoltára. |
| 2 | Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. |
| 3 | Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. |
| 4 | Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. |
| 5 | Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! |
| 6 | Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? |
| 7 | Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. |
| 8 | Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: |
| 9 | Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! |
| 10 | Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. |
| 11 | De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! |
| 12 | Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, |
| 13 | engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. |
