| 1 | A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. |
| 2 | Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, |
| 3 | közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! |
| 4 | Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. |
| 5 | Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. |
| 6 | Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, |
| 7 | akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? |
| 8 | Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. |
| 9 | Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, |
| 10 | még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. |
| 11 | Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. |
| 12 | Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. |
| 13 | De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. |
| 14 | Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) |
| 15 | Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. |
| 16 | De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) |
| 17 | Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. |
| 18 | Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. |
| 19 | Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, |
| 20 | mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. |
