| 1 | A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. |
| 2 | Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! |
| 3 | Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom |
| 4 | az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. |
| 5 | Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. |
| 6 | Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. |
| 7 | Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? |
| 8 | Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) |
| 9 | Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. |
| 10 | Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; |
| 11 | ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. |
| 12 | Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. |
| 13 | Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. |
| 14 | Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, |
| 15 | akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. |
| 16 | Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. |
| 17 | Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. |
| 18 | Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. |
| 19 | Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. |
| 20 | Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. |
| 21 | Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget. |
| 22 | Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. |
| 23 | Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. |
