1 | A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. |
2 | Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. |
3 | A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. |
4 | Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét. |
5 | Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. |
6 | Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! |
7 | Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.) |
8 | Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! |
9 | Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! |
10 | Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, |
11 | mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. |