| 1 | A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. |
| 2 | Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! |
| 3 | Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! |
| 4 | Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam! |
| 5 | Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! |
| 6 | Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) |
| 7 | Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. |
| 8 | Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. |
| 9 | De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. |
| 10 | Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. |
| 11 | Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. |
| 12 | Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! |
| 13 | Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! |
| 14 | Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) |
| 15 | Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. |
| 16 | Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. |
| 17 | Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. |
