| 1 | A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé. |
| 2 | Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! |
| 3 | Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. |
| 4 | Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. |
| 5 | Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. |
| 6 | Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. |
| 7 | Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! |
| 8 | Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. |
| 9 | Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. |
| 10 | Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. |
| 11 | Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. |
| 12 | Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. |
| 13 | Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái. |
| 14 | De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! |
| 15 | Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! |
| 16 | Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! |
| 17 | Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! |
| 18 | Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! |
| 19 | Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! |
| 20 | Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. |
| 21 | A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. |
| 22 | Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. |
| 23 | Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! |
| 24 | Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! |
| 25 | Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! |
| 26 | Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! |
| 27 | Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. |
| 28 | Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! |
| 29 | Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! |
| 30 | De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! |
| 31 | Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. |
| 32 | Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. |
| 33 | Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! |
| 34 | Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. |
| 35 | Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. |
| 36 | Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, |
