| 1 | A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. |
| 2 | Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! |
| 3 | Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot! |
| 4 | Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! |
| 5 | Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. |
| 6 | Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: |
| 7 | Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. |
| 8 | Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) |
| 9 | Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! |
| 10 | Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! |
| 11 | Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! |
| 12 | De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. |
| 13 | Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. |
| 14 | Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! |
| 15 | Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. |
| 16 | Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. |
