| 1 | Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma. |
| 2 | Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. |
| 3 | Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek. |
| 4 | Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem. |
| 5 | Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok! |
| 6 | Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. |
| 7 | Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! |
| 8 | Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon. |
| 9 | Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton. |
| 10 | Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! |
| 11 | Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. |
| 12 | Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. |
| 13 | Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! |
| 14 | Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod! |
| 15 | Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket! |
| 16 | Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet. |
| 17 | Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan! |
