| 1 | Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt! |
| 2 | Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. |
| 3 | Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő. |
| 4 | Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint zászlóerdő. |
| 5 | Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. |
| 6 | Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos. |
| 7 | Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött. |
| 8 | Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan. |
| 9 | De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek. |
| 10 | Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. |
| 11 | Lementem a diófás kertbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák? |
| 12 | Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem. |
| 13 | - - - |
