| 1 | Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: |
| 2 | Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza? |
| 3 | Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen? |
| 4 | Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben. |
| 5 | Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben! |
| 6 | Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét. |
| 7 | Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? |
| 8 | Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla? |
| 9 | Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél. |
| 10 | Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg? |
| 11 | Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda. |
| 12 | Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré. |
| 13 | Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, |
| 14 | ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! |
| 15 | Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. |
| 16 | Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre. |
| 17 | Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna. |
| 18 | Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel. |
| 19 | Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked. |
| 20 | De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket. |
