| 1 | Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: |
| 2 | Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? |
| 3 | Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? |
| 4 | Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. |
| 5 | A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. |
| 6 | Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened. |
| 7 | Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? |
| 8 | Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? |
| 9 | Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? |
| 10 | Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. |
| 11 | Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? |
| 12 | Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid, |
| 13 | hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? |
| 14 | Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? |
| 15 | Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. |
| 16 | Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! |
| 17 | Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el, |
| 18 | amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való. |
| 19 | Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. |
| 20 | A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. |
| 21 | Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító. |
| 22 | Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. |
| 23 | Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. |
| 24 | Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király, |
| 25 | mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. |
| 26 | Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. |
| 27 | Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára; |
| 28 | pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. |
| 29 | Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. |
| 30 | Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el. |
| 31 | Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. |
| 32 | Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, |
| 33 | mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát. |
| 34 | Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. |
| 35 | Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik. |
