| 1 | Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: |
| 2 | Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk! |
| 3 | Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának? |
| 4 | Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla? |
| 5 | Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik. |
| 6 | A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette. |
| 7 | Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el. |
| 8 | Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül. |
| 9 | Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá. |
| 10 | Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén. |
| 11 | Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon. |
| 12 | Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa. |
| 13 | Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete. |
| 14 | El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé. |
| 15 | Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak. |
| 16 | Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága. |
| 17 | Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán. |
| 18 | Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik. |
| 19 | Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén. |
| 20 | Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat. |
| 21 | Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni. |
